Letörted nekem a kenyér nagyobbik felét, Nekem adtad mindig a királynők helyét. Dúdoltál fülembe, bár aludnod kellett volna rég, Álomba ringattál, de én hallottalak még. Sirattad könnyeim, üvegbe zártad őket, Gyémántként őriztél minden egyes cseppet. S ha kopott volt is ruhád, s üres volt a hasad, Te mégis mindig... Letörted nekem a kenyér nagyobbik felét.
Főoldal                                                                                                                                                                                                                                    Vissza                                                                                                   Következő